„Tévelyegni emberi dolog, csavarogni párizsi.”
VICTOR HUGO
A gótika egyik legszebb példája a párizsi „Mi Asszonyunk”, közismertebb nevén Notre-Dame templom. A lenyűgöző, öt hajós katedrális, 1163 és 1345 között épült, ma már nem az eredeti szépségében pompázik, hiszen a francia forradalom idején meggyalázták, majd élelmiszerraktárként használták, végül szinte teljesen elpusztult. 1845-78 között zajló rekonstrukciója az eredeti tervek alapján zajlott, így ma szinte ugyanazt a formájú templomot láthatjuk, de szürkés-fehér színben. Egykor az egész katedrális üde élénk színekben pompázott.
A Szajna közepén fekvő sziget, Île de la Cité, az a hely, ahol Párizs született. A parsii törzs i. e. 300. körül ezen a szigeten alapította meg a mára metropolisszá nőtt várost. Párizs számos jelképe és műemléke található a város bölcsőjének is nevezett szigeten. A Pont Neuf, Párizs legrégibb kőhídja is ezt a szigetet köti össze a szárazfölddel.
Az Igazságügyi palota (Palais de Justice) valaha a király rezidenciája volt. Az a terem, ahol ma az elsőfokú polgári bíróság kapott helyet, egykor Szent Lajos hálószobája volt. A palota északkeleti szárnyában található a Conciergerie. A komor erőd, melynek falai fölé négy torony magasodik a középkorban börtönként működött. Valaha a királyi palota része volt, majd mikor V. Károly király átköltözött a Hôtel Saint- Pol-ba kulcsok őrét, a Comte des Cierge-t helyezték el itt. Innen származik az épület neve is. A 14. században alakult át az épület börtönné. Itt raboskodott a forradalom után a később kivégzett királyné Marie- Antoinette is. Az épület elején található Óratorony volt Párizs első órája, mely a mai napig is működik. A tornyon belül még sértetlenül állnak a konyha részei.
A Louvre épületének története a XII. századig nyúlik vissza: az 1180-1223 között uralkodó Fülöp Ágost korában Párizs Európa legnagyobb városa volt, de a király előrelátóan a város védelméről is gondoskodott a potenciális angol-norrmann fenyegetés ellen. Ekkor határozta el a Szajna jobb partján egy erőd építését, mely Louvre néven vált ismertté.
Az évszázadok során az erődítmény kastélyként (chateau), királyi vadászházként, várként funkcionált, miközben többször is átépítették, először gótikus, majd reneszánsz stílusban, benne élt Medici Katalin, IV. Henrik, míg nem XIV. Lajos a versailles-i kastélyba költöztette udvartartását. Ennek ellenére a Louvre kibővült, s ettől fogva a királyi hivatalnokok, művészek és tudósok lakhelye lett. 1793-ban alakították át múzeummá, majd III. Napóleon korában (1852) nagyméretű felújításon esett át.
“De hiszen Párizs valóságos óceán. Beledobhatod a mérőónt, mélységét soha nem ismered meg. Keresztül-kasul járod, hogy leírd; de akármennyi gondot fordítsz is a bejárására, leírására, akármily számosak és buzgók is e tenger kutatói, mindig akad még ott szűz terület, ismeretlen barlang, egy-egy virág, igazgyöngy, szörnyeteg vagy más meglepő lelet, ami elkerülte az irodalmi búvárok figyelmét.”
HONORÉ DE BALZAC
A Tuilériák kertje a Szajna jobb oldalán a Concorde tértől majdnem Louvre-ig húzódik. II. Henrik halála után özvegye, Medici Katalin terveztetett egy új palotát. 1564-ben Philibert de l’Orme építésszel kezdte az építést. A Palota egy tetőcserép készítő gyár helyére épült, ebből ered a Tuilériák elnevezés is. A palota egy hosszában keskenyedő épület volt közvetlenül a Louvre szomszédságában, magas homlokzattal, egy fő és két kisebb udvarral. Míg a Versailles-i kastély épült, addig XIV. Lajos lakott itt és kertésze André Le Notre telepítette be nyílegyenesen virágokkal és fákkal a parkot 1664-ben. Miután XIV. Lajos kiköltözött Versailles-ba, a Tuilériák Palota elhagyatott lett, csak színháznak használták, kertje pedig a párizsiak divatos helyévé vált.
