A Champs-Élysées, teljes nevén Avenue des Champs-Élysées a francia főváros, Párizs legismertebb és legelőkelőbb sugárútja. A Champs Élysées a város tengelye. 70 m széles, hossza a Concorde tértől a Diadalívig 1910 m. Az útpálya 2×4 sávos és két oldalát sétányok szegélyezik, melyeket fasorok osztanak két részre.
A 130 m magas dombon fekvő festői falucskát, a Montmartre negyedet 1860-ban csatolták Párizshoz. A belvárostól mintegy 4 kilométerre északra helyezkedik el. A Montmartre neve az ókori Mons Martis, azaz Mars hegye elnevezésből ered, mely a kora középkorban Mons Martyrium-ra, vagyis Montmartre-re alakult, mely „Mártírhegyet” jelent. A történet szerint ugyanis Kr. u. 250 körül itt végezték ki Saint Denist (Szent Dénest), Párizs első püspökét, aki később a város védőszentje lett.
Romantikus, girbe-gurba utcácskái, hangulatos kisvendéglői, mulatói, szűk lépcsői, vagy az utcai festők palettáitól pettyezett terei bohém hangulatot kölcsönöznek a negyednek, mely már a XIX. században is hasonlóan kedvelt volt, elsősorban a művészek között. Itt élt és dolgozott a többi között Salvador Dalí, Amedeo Modigliani, Claude Monet, Piet Mondrian, Pablo Picasso, vagy Vincent van Gogh is.
A híres-hírhedt Vörös Malom (franciául Moulin Rouge) kabaré 1889-ben nyitotta meg kapuit, éppen abban az évben, amikor az Eiffel-torony is.
A modern művészetek és építészet valóságos high-tech szentélye a Párizs Beaubourg negyedében található Pompidou Központ, mely leginkább úgy fest, mintha egy hatalmas ipari épületet „kifordítottak” volna. Fűtés, víz- és elektromos csövei az épületen kívül futnak, s mind más-más színben pompázik, ahogy panoráma-mozgólépcsője is. Az épület (pontosabban annak funkciója) Georges Pompidou fejéből pattant ki: az egykori államfő szorgalmazta ugyanis egy olyan kulturális központ megvalósítását, mely minden francia rendelkezésére állhat, amelyben színházi stúdiók, könyvtár, múzeum, galériák és koncerttermek kapnak helyet, szolgálva ezzel az egyetemes kultúra és tudás legjavát. Maga a központ 1971-77 között épült meg, így Pompidou már nem érhette meg a megnyitót, ugyanis 1974-ben meghalt.
A Saint-Eustache templom Párizs első kerületében, közvetlenül a Les Halles piac bejáratánál található. A templom a késő gótikus építészet egyik remekművének számít. Szent Eustace, római hadvezérről kapta a nevét, aki máglyahalált halt családjával együtt a keresztény hitre való áttérés miatt. A templom hírneve elég nagy volt ahhoz, hogy az ifjú XIV. Lajos számára ezt válasszák a vallási gyakorlatok helyéül. Mozart szintén a Saint-Eustache templom szentélyét választotta anyja temetéséhez. Itt keresztelkedett meg Richelieu, Jeanne-Antoinette Poisson, Madame de Pompadour és Molière, aki később itt is házasodott meg a 17. században. A Henri de Miller által készített L’écoute szobor a templom déli oldala előtt.
