“Vándor, ki elhaladsz mellettem hallgasd a kérésem.
Én vagyok tűzhelyed melege
Hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja. Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
A deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Ne bánts!”
HANNES TUCH – AZ ERDŐ FOHÁSZA (FEKETE ISTVÁN FORDÍTÁSA)
